|
1.rész
2006.11.11. 11:32
1. fejezet: Egy átlagos nap
- Gyere már Sun, különben sose jutunk le az ebédlőbe!- kiáltott mérgesen Hay Lin, az egyik legjobb barátnőm, a folyosó végéről.
Igen, ez egy átlagos nap volt, átlagos dolgokkal. Illetve majdnem átlagos. De semmiképpen sem mondható mindennaposnak, főleg ha az embernek van egy szelleme. És igen, most is itt lebegett mellettem Mina, a pici tündér, aki egyesítette a föld és a víz tulajdonságait.
Hátradobtam hosszú, vörös hajamat, amely, mint mindig, most is a szemembe lógott. Futva utolértem Hay Lint, aki már várt, majd fecserészve indultunk lefelé a hömölygő tömeggel, hogy végre mi is ebédelhessünk.
- Na, és milyen lett a töri dolgozatod?- kérdezte vigyorogva.
- Ötös.- vontam meg a vállam.
- Ez nem igazság! Mr. Kotuma tuti szerelmes beléd!- kiáltott fel hangosan.
- Jajj, ne bolondozz már és főleg ne fecsegj össze- vissza hülyeségeket! Csak egyszerűen megtanultam az anyagot.- vontam meg újra a vállam, miközben Hay Lin a kezével tátogott.
Lent az ebédlőben a barátnőm már lefoglalta a helyünket. Én lassan egyensúlyozva vittem ki a tálcát, majd megakadt a szemem egy helyes srácon. A fiú rámnevetett, szemében felfedeztem a boldogságot. Én óvatosan visszamosolyogtam rá, majd helyet foglaltam a barátnőm mellett.
- Ó, láttam kivel szemeztél...- vigyorgott rám Hay Lin.
- Ó, igen? És kivel?- kezdtem a szemtelenkedést.
- Hát Tommal.
- Miért, úgy hívják?- tettem fel a kérdést.
- Ne játszd már itt a szent szüzet!- vigyorgott elégedetten a barátnőm, mert már megint sikerült felhúznia.
A haragtól pipacsvörösen visszavittem a tálcát, intettem Hay Linnek, és együtt kimentünk az ebédlőből.
- De jó, már csak egy rajzóránk van hátra.- mondta elégedetten a lány.
A következő sarkon befordultunk jobbra és bementünk a terembe, hogy leülhessünk egymás mellé.
Hay Linnel már elsős korunk óta a legjobb barátnők vagyunk, amióta az osztályfőnökünk egymás mellé ültetett minket.
Már az óra felénél jártunk, de én még mindig a Mináról rajzolt képemet tökéletesítettem. Halványsárga ruhája éles kontrasztot alkotott rózsaszín hajával és fehér szárnyaival. Mina eközben úgy pózolt nekem, mint egy modell, pedig alig lehetett több 15 centinél.
- Ez kicsoda?- kérdezte Hay Lin.
- Nem tudom, csak úgy rajzoltam.- a válaszba egészen belepirultam.
- Szép.
Végre kicsengettek. Én csak úgy repültem haza. Már csak egy hét volt hátra az iskolából, és ez a gondolat teljesen felvillanyozott. Mina végig ott repkedett mellettem.
*
- Sziasztok, megjöttem!- kiáltottam boldogan, miközben beléptem a házba.
- Szia!- köszönt a konyhából nagymama.
- Szia én kicsi sámánkirálynőm!- hangzott a nagyapám szájából, aki éppen a nappaliban olvasott.
- Jajj, ne hívj így!- durciztam be. Nem szerettem ha így hívnak.
Nagyapa rögtön felnevetett.
- Na mentem gyakorolni.- mondtam.
- Nos rendben. Ha végeztél ehetsz a sütiből!- mondta kedvesen nagymama.
- Jobban jársz, ha nem eszel!- súgta nekem az öreg.
- Ezt hallottam!- hangzott a konyhából a csípős válasz.
Már kint jártam a kertben, de még mindig nevettem. Amióta az eszemet tudom, mindig a nagyiék neveltek. A szüleimet sose ismertem, bár kérdeztem felőlük, a nagyszüleim sose adtak válaszokat a kérdéseimre. Őket viszont nagyon szerettem.
Az edzést nyújtással kezdtem. Mi tagadás, mindig is eléggé hajlékony voltam. A gyors bemelegítés után szaltókat ugrottam, majd állásból lementem hídba. Az edzés végén mg egy kicsit gyakoroltam a rúdon, magyarul ott is kézenálltam meg stb. Ha nem lettem volna sámán, akkor tuti, hogy kötéltáncosnőnek készültem volna.
Egy jó másfél, két óra múlva bementem, Minával a vállamon és megkóstoltam a sütit, ami isteni volt. Utána zuhanyozni mentem. A fürdőben énekeltem. Nem volt rossz hangom, gyakran énekelgettem. Jól esett a forró zuhany. Majd, amikor már kezdett elegem lenni a rorró tusból, akkor kiszálltam. Húsz perc múlva már vacsoráztunk.
- Csodálatos volt az ingyenkoncert.-kötözködött nagypapi.
- Köszi. Tudtam, hogy fantasztikus énekesnő vagyok.
- És nem utolsó sorban szerény is.- mondta a nagyi.
- Sun, van egy nagy bejelenteni valónk.- kezdte nagyapa.- Mivel két hónap van hátra a sámántorna megkezdéséig, ezért elküldünk Annához, hogy készítsen fel téged. Ő már okét mondott.
Anna családja már régen ismerte a mi családunkat, úgy hat-hét éves lehettem, amikor utoljára találkoztam a szőke lánnyal.
Rendben.- mondtam pár perc után.- Mikor indulnék?
- Holnap.
- Akkor én megyek is bepakolni.- álltam fel az asztaltól.- Nagyon finom volt a kaja.
Mindig is imádtam, ahogyan a nagymama főz. Istenien csinálta a jobbnál-jobb ételeket.
*
Sokáig pakoltam, de végül mindent sikerült összeszednem.
- Nem lenne egyszerűbb, ha te is segítenél?- intéztem a kérdésemet Minához, de válaszul csak egy nevetést kaptam.
Írtam egy levelet Hay Linnak, hogy el kellett utaznom egy kötéltáncoskiképző-tanfolyamra. Majd még írok neki a táborból. Utána kikapcsoltam a gépet.
Gyorsan lefeküdtem aludni, mert reggel korán kellett indulni.
2. fejezet: A bemutatkozás
A vonaton végig olvastam egy könyvet, ami egy lányról szól. A lány szerelmes, de a szülei megtiltják neki, hogy találkozzanak. Csak éjszakánként találkozhatnak, de többször előfordul, hogy együtt alszanak. Végül elszöknek, mert a szülők elött nem vállalják a kapcsolatukat. A könyv címe a ,,Titkolt vágyak" volt. Félúton elkezdett esni az eső. Hát ez remek, gondoltam magamban. Először csak lassan csepegett, majd egyre gyorsabban és gyorsabban esett, majd a végén viharrá fokozódott az időjárás. Végre megérkeztünk Minával abba a kisvárosba, ahol Anna lakott a barátaival és Yohval. Mikor leszálltam a vonatról, már majdnem megfagytam. Ez nem volt csoda, mert egy egyszerű szoknya és egy fehér fűzős top volt rajtam. Elindultam arra amerre mondták, hogy mennem kell.
Már tíz perce barangoltam, amikor hirtelen elémugrott a semmiből három férfi.
-Szia cica! Hogy vagy ezen a szép estén?
-Idáig jól megvoltam, úgyhogy ne rontsd le a kedvem!- válaszoltam ridegen.
-Hogy felvágták a nyelvét a kisasszonynak!- mondta a legmagasabbik, akin ballonkabát volt.
-Ha nyitogatnád a kabátodat, pont úgy néznél ki mint egy szatír!- húztam az agyát.
-Na jó, ebből elég! Willy Óriás Víz támadás!- majd megjelent elöttem egy hatalmas bálna.
-Mina, szellemem, egyesüljünk! Rengő Föld!- kiálltottam. A bálna felemelkedett, majd visszaesett. Ez a kis dobálás meg se kottyant neki.
-Szerinted ez a kis gyenge támadásod ártott neki? Ha-ha-ha! Willy Lespriccelés!
A hirtelen jött víz meglepett és így három- négy métert repültem hátra.
-A bálnák hideg vízben élnek, igaz? Akkor mit szólna donna-tonna egy 100°C-os fürdőhöz? Mina Forró Víz!
A sámán szellemkontrollja megszűnt.
-Na jó kislány, most még megúsztad, de még visszajövünk!- fenyegetőzött a ballonkabátos.
-Már alig várom!- szemtelenkedtem.
Ezzel eltűntek. Folytattam tovább az utamat a kúria felé. Már egészen sötét volt és kezdtem berezelni. Valahogy nem csíptem annyira a sötétet. És még ráadásul úgy zuhogott, mintha dézsából öntenék. Eközben...
*
-Anna, gyere ülj már le. Mindjárt itt lesz.- mondta Yoh.
-De azt ígérte, hogy vacsora elött itt lesz.- válaszolt ingerülten Anna, miközben még mindig az ablakot bámulta, amit mostmár teljesen elfedett a pára.
-Nézd a jó oldalát. Még lehet, hogy vacsora végére beesik.- mondta Trey.
-Remélem normális.- mondta Yoh.
-Len, te mit szólsz hozzá?- kérdezte Trey.
-Adj öt percet, és térdenállva fog könyörögni, hogy ne öljem meg.- mondta hidegen a Tao fiú.
-És mond, Anna, mégis milyen a csaj?- kérdezte Rio.
-Hogy-hogy milyen?
-Hát jól néz ki? Hátha megtalálom a sámánkirálynőmet.- bambult el a magas sámán.
-Megszívnád vele. Nagyon szívós. Amúgyis megtiltom, hogy egyáltalán megkörnyékezzétek.
-Miért, olyan bányarém, hogy megijednénk tőle?- mondta vigyorgó pofával Trey.
Ebben a percben egy erős kopogás hallatszott a bejárati ajtón. Anna sietve kinyitotta és a barátnője nyakába vetette magát.
-Aggódtam érted.- mondta a szőke lány.
-Bocsi csak történt egy kis incidens.- szabadkoztam.
-Igen? Micsoda?
-Majd később elmesélem.
-Most. Amúgy gondolom ezért vagy ilyen koszos.
-Anna, tudod hideg van kint, én meg nem akarok úgy kinézni, mint egy fagyott jégtömb az Antarktiszról.- válaszoltam nyugodtan.
-Mit sem vesztettél a pimaszságodból.- mosolygott Anna.
Az utolsó mondatot a bentlévők is hallották, és egy emberként néztek össze.
-Emberek, bemutatom Sunt, gyerekkori barátnőmet.
Ezután kiléptem a hátuk mögül csuromvizes hajjal, koszosan, sárosan. De így is osztatlan sikert arattam. Mindenki feszülten figyelt rám. Erre megráztam a hajam, hogy ne csöpögjön belőle a víz. Utána észrevettem, hogy a legmagasabb, és a valószínüleg legidősebb sámán közülük nyálcsorgatva bámul. Én kissé erőltetetten visszamosolyogtam rá. De ahogy jobban megvizsgáltam, főleg a haját, majdnem elkapott a röhögőgörcs.
-Ő lesz az én sámánkirálynőm!- kiáltott a zselés.
-Rio, tudod mit mondtam!- szólt szigorúan Anna.
-Mit mondtál?- kérdeztem tőle meglepődve.
-Olyasvalamit, amibe nem kéne beleütnöd az orrodat.- hangzott egy undok hang egy lila hajú sámántól. Alig lehetett idősebb nálam.
Erre lazán hátat fordítottam neki, nem érdekelt amit mondott.
-Szia!-köszönt egy barátságos, barna hajú fiú.- Yoh vagyok.
-Szia!- köszöntem vissza.
Megint nagy csend.
-Öööö... Anna, szeretnék elmenni lefürödni, utána meg megkeresném a szobámat.
-Rendben. Törölközőt a szekrényben találsz majd. Indulj.
-Kössz. Öööö... merre kell menni?
-Ne segítsek megfürdeni?- kérdezete pimaszul egy kékhajú sámán.
Anna már épp válaszolni akart, de én elötte megszólaltam:
-Köszi, de már nagykislány vagyok, egyedül is meg tudom mosni a hátamat. Vagy talán más testrészekre vagy kíváncsi?- vágtam vissza a lehető legélesebben. Elértem a kívánt hatást: A kék sámán a füléig elvörösödött. Én megeresztettem egy mosolyt.
-Na, szóval arra kell menni, de majd Len megmutatja.- mutatott a lilahajú undok fiúra, aki épp kifelé indult az ebédlőből.
Len mormogott valamit, ami ijesztően hasonlított a ,, Mi vagyok én, szállodai kísérgető?!" mondatra. Mikor elhagytuk az ebédlőt, az emberek egy emberként szólaltak meg:
-Hű, Trey, ezt tényleg jól megkaptad!- mondta Yoh.
-Ja, haver, az mondta Anna, hogy vele nem érdemes szórakozni, de nem gondoltam volna, hogy ennyire vad!!!- sopánkodott Trey.
-Nekem mindig igazam van,és örülnék ha száz százalékig figyelnétek rám és hinnétek nekem.- mondta Anna.- és én most a helyetekben elmennék aludni, reggel edzés, csak Sunnak van szabadideje holnap.
-Miért?- kérdezte Trey.
-Mert ő most még vendég.- félek, hogy eltévedne. Na gyerünk leszedni az asztalt, utána alvás. Ne kelljen kétszer mondanom!!!
Én közben követtem Lent. Nem mertem megszólítani, volt benne valami megközelíthetetlen, mintha falat emelt volna önmaga és az emberek közé. Csak úgy árradt belőle az arrogancia. A folyosókon végül csendben mentünk végig. Végre megérkeztünk egy szobához. Benyitott elöttem Len, én meg utána mentem.
-Ez itt a szobád.
-Öööö...köszi.- mondtam sietve, majd szétnéztem. Nem volt egy nagy szoba, de elfért benne egy ágy, szekrény, fésülködő asztal, asztal. Eközben Len kiment. Gyorsan ledobtam a cuccot, majd kifutottam.
-Len, megmutatnád a fürdőt?
A fiú csak bólintott egyet majd elindult egy szűk folyosón. Pár perc barangolás után benyitott egy nagy helységbe.
-Itt van.
Nagy kedvem lett volna megkérni, hogy várja meg, amíg lefürdök, nehogy eltévedjek visszafelé, de ő amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan ment is el. A fürdőszoba nagyon szép volt, középen egy medenceszerűség, oldalt sok kicsi tusolókabin volt. Én kiválasztottam az egyik kabint, majd sietve lefürödtem. A hajamat is megmostam.
Fürdés után, nem akartam visszavenni a koszos ruháimat, ezért a törölközőt csak lazán magamra tekertem. Nem volt egy nagy darab, ezért a combom kilógott alóla. Sietve haladtam a folyosókon, de éreztem, hogy eltévedtem. Majd benyitottam egy ajtón, ami olyan volt, mint az én szobámé. Reméltem, hogy az a saját szobám. Sajnos nem. Bent Len ült. Felül nem volt semmi rajta, így láthattam az izmos felsőtestét. Egy guandaot élesített, de amikor benyitottam, abbahagyta. Rám emelte tekintetét és áthatóan a szemembe nézett. Én erre elvörösödtem.
-Bocsi, csak eltévedtem, azt hittem, hogy az én szobám.
-Hmm.
Aztán belém hasított az a tudat, hogy csak egy törölköző van rajtam, és az se takar túl sok mindent. Erre a tudatra még vörösebb lettem. Érezetm, hogy a törölköző egyre lejjebb csúszik. De Lent mintha nem érdekelte volna ez az apró kis tény, de eltelt néhány másodpercbe, mire megszólalt:
-Trey szobája ugyanitt, csak egy folyosóval hátrébb van.
Erre felhúztam magam. Mit képzel ez magáról, minek gondol ez?!
-Én csak a saját szobámat keresem, semmi közöm Trey-hez.- sziszegtem a lehető leghalkabban, de annál élesebben. Éreztem, hogy a szemem villámokat szór.
-Ezen a folyosón, csak a másik végén.- mondta Len de fel sem nézet, még mindig a guandaojával volt elfoglalva.
-Kössz.- mondtam még mindig élesen, majd kimentem.
-Milyen szemtelen ez a lány, látod, Bason?
-Igen, Len mester, az. Nem is tudom, mit csinálna, ha igazi Tao nevelést kapna.
-Ki sem bírná. De majd én megmutatom, hogy az idősebbet és az erősebbet tisztelni kell!
-Láttad, milyen arcátlan volt, Mina? Méghogy én és Trey?! Mit gondol ez magáról?!
-Igaz. De erősnek látszik.
-A látszat néha csal.- mondtam.
Felvettem az alvós ruhámat (laza poló, rövidnadrág) majd gyorsan lefeküdtem aludni. Fáradt voltam, így gyorsan elaludtam.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
