|
2.rész
2006.11.11. 11:36
3. fejezet: Nyújtás, meditálás, ismerkedés
Reggel olyan fél tíz felé ébredhettem fel. Mire végre kiértem az ebédlőbe, már senki sem volt ott. Kinyitotam a hűtőt, kivettem valami ennivalót és gyorsan megreggeliztem. Közben vidáman vihorászva beszélgettem Minával. Hirtelen észrevettem egy cetlit az asztalon.
,, A többiekkel kimentem edzeni a rétre, ma azt csinálsz, amit akarsz, de holnaptól téged is keményen foglak majd. Mulass jól! Anna"
Király! Kinéztem az ablakon, a távolban a fiúk épp Anna edzéstervét cinálták verejtékező arccal, a lány pedig az árnyékban ült. Tegnap úgyis kimaradt a nyújtás, úgyhogy ma bepótolom. Reggeli után visszamentem a szobámba és átöltöztem a kedvenc narancs-fehér melegítőmbe. Láttam, hogy a szobámban nem fogok elférni ezért úgy döntöttem, hogy a nappaliban fogok nyújtani. Vittem a kedvenc CD-met is, erre tornázom mindig. A nappaliban betettem a CD-t a lejátszóba, majd gyorsan bemelegítettem. A gyors bemelegítés után elkezdtem a gyakorlást. Lementem spárgába, a fejemet a térdemre helyeztem és lazítottam. Öt percet ültem így. Majd lementem hídba, utánna szaltókat ugrottam, kézenálltam. Észre se vettem, hogy milyen gyorsan repül az idő, mintahogy azt sem, hogy a többiek bejöttek. Éppen kézenálltam, mikor Anna megszólalt:
-Azt hittem, hogy pihensz.
-Pihenek.- mondtam, de most nem volt szemtelenség a hangomban.
Mivel minden gyakorlatot kétszer szoktam megcsinálni, ezért újból kezdtem az egészet. A fiúk leültek, Len kivette a hűtőből a jéghidg tejet és leült a többiek közé. Némán figyeltek engem, ami valljuk be, elég idegesítő volt. Szóval két perc pihenő után ismét lementem spárgába és ismét a térdemen nyugtattam a fejem. Yoh szájából kicsúszott egy ,,hűha", de elengedtem a fülem mellett. Állásból lementem hídba. Utána pár kézenállást csináltam meg. A fiúk elkezdtek halkan beszélni, mert Anna sorozatot nézett. Az edzésekről való tárgyalást az első szaltóm szakította félbe.
-Te tudsz szaltót ugrani?- kérdezte őszinte csodálkozással Yoh.
-Igen.- bólintottam mosolyogva.
Még Anna elismerő tekintetét is sikerült kivívnom. Mindenki vagy elismerően, vagy csodálkozva meredt rám, egy fiú kivételével. Len ugyanúgy ült, ahogy szokott, karbafont kézzel, de ha lehetséges, akkor még hidegebben nézett maga elé. Pár szaltó után meguntam a nyújtás, összepakoltam a cuccom és bementem a szobámba. Ebéd elött még elmentem lefürödni. Amíg fürödtem, addig kint beszélgettek a nappaliban.
*
-Bámulatos, milyen hajlékony.- mondta Trey.
-Kislánykorában kötéltáncosnő akart lenni.- közölte ezt az információt Anna.- De miután megtudta, hogy milyen ereje is van valójában, már gondolom tudjátok, hogy mi akart lenni.
-Len, te mit gondolsz?- kérdezte Trey a gondolataiba merülő fiút.
-Azt amit tegnap. Öt perc és térdenállva könyörög majd az életéért.- mondta hidegen.
-Majd meglátjuk.- mondta Anna elgondolkozva.- De most ebéd.
*
-Hogy ízlik az étel, kisasszony?- kérdezte tőlem Rio.
-Nagyon finom.
-Lenny, ma a szokásosnál is komorabb vagy. Mi a baj?- kérdezte Rio a kínai kaját evő Lentől.
-Ha lenne valami bajom, akkor azt se kötném az orrodra. Világos?!- fújtatott dühösen a fiú.
- Csaj van a dologban. Érzem!- kiáltott fel Trey, mire Yohval elkezdtek nevetni.
Aztán amikor belenézett Len szemébe a kékhajú sámán, abban nem volt köszönet. Láttam, hogy legszívesebben elsüllyedne Len gyilkos pillantásától. Ha nézzéssel ölni lehetne... Kicsit érdekesen nézhettem, mert Rio megszólalt:
-Ne aggódj, ez az egyik Tao családi jellemző.
Bizonytalanul bólintottam.
-Van több is?- kérdeztem még mindig bizonytalanul.
-Ne akard megtudni.- mondta nyugodtan Len, de legalább olyan halkan és élesen, mint én tegnap. Hirtelen csönd lett.
-Na, de Lennyboy...- kezdte Rio és a fiú vállára rakta a kezét, de Len egy pillantása elég volt, hogy befogja. Utána még hozzátette:
-Amúgy vedd le a kezed a vállamról mert engedély nélkül bejöttél a személyes terembe!!!
Rio megcsóválta a fejét. A maradék időt viszonylag csendben töltöttük, egyedül Trey és Rio halk piszmogása zavarta meg a hangtalan delet.
*
A délutánt bevackolva töltöttem a szobámban, és a ,,Titkolt vágyak" című könyvet olvastam. Pár óra után meguntam, hogy szegény lányt megint eltiltják a fiútól. Délután kihvott Anna a nappaliba, hogy bemutasson pár barátnak akik szintúgy itt laktak.
- Sun, ők itt Faust és Eliza.
- Sziasztok, köszöntem barátságosan. Csak most vettem észre, hogy Eliza Faust védőszelleme. Később Annától megtudtam, hogy Eliza Faust szerelme is.
Az délután viszonylag eseménymentesen telt el, addig, amíg nem hallottam Anna hangját:
- Vacsora!!!!
Mindenki sietősen kiment a konyhába és elfoglalta a helyét. A vacsora alatt se Yoh, se Trey, de még Rio sem hagyott békén.
- Tényleg kötéltáncosnő akartál lenni?- Yoh.
- Igen.
- És csak az?- Rio.
- Nem, volt egy időszak, amikor énekesnő akartam lenni.
- Hogy-hogy ilyen hajlékony vagy?- Trey
- Kislánykoromban már tudtam spárgázni, így amíg a többiek a homokozóban játszottak, én a tornateremben gyakoroltam.
És még ezernyi ilyen kérdést tettek fel nekem. Még a vacsora fele sem telhetett el, tehát még az első fogással sem végeztünk, amikor bent a nappaliban megszólalt a telefonom. Sietve felálltam és kisiettem a nappaliba. A szám ismerős volt.
- Igen, tessék.
De a vonal tulsó végéről senki sem szólt bele. Megnéztem a telóm kijelzőjét, nem volt rajta térerő. Talán az ebédlőben lesz, gondoltam és kisiettem vissza. Mire kiértem, már hallani lehetett a hangot.
- Hallo.- mondta egy ismerős hang.
- Szia.- Itt már kint voltam az ebédlőben, tehát az ablak mellé álltam. Az asztalnál ülők mind hallották a hangomat, és érdeklődve figyeltek rám.
- Haragszom rád. Sehol egy levél, sms, a nagyidék nem válaszoltak a kérdéseimre, az ágyad be van vetve, a suliban nem voltál, üzenet nuku. Ezt mégis hogy gondoltad?- kérdezte egy hang a telefonban.
- Ne haragudj, Hay Lin.
- Hát persze, hogy nem haragszom.- a hangja gunyoros volt.- Most pedig szépen elmondod, hogy hol vagy. Amúgy van egy tuti hírem.
- Micsoda?- kérdeztem izgatottan.
- Á-á. Előbb elmondod, hogy hol vagy.
- Jól van te nyertél.- az asztalnál mindenki felkapta a fejét, nem tudták, hogy mit adtam fel.- Kanadában vagyok egy táncművészeti-iskolában.
- Hát ez fantasztikus!!! Végre teljesül az álmod!!!- és ujjongott. A hangja őszinte volt, és ez jólesett, még akkor is, ha hazudtam neki.
- Az, fantasztikus.- dörmögtem.
- Nem is örülsz?
- De, csak tudod az edzések kicsit fárasztóak.- hazudtam miközben keresztbe fontam a mutató- és a középsőujjamat.
- Aham.
- De mi is az a nagy hír?- kérdeztem.
- Nem fogod kitalálni!- hangja felvillanyozódott.- Beszéltem Tommal!
- És ebben mi a fantasztikus?!- hangomban gúny volt, de a legjobb barátnőmet ez nem nagyon érdekelte.
- Az, hogy azt mondta, hogy tetszel neki!
- MIIIIIIIIII?- kiáltottam fel.( A asztalnál mindenki riadtan rámnézett. )
- És megígértem neki, hogy összehozlak vele!
- Ezt nem hiszem el...- mondtam kétségbeesetten.
- Olyan romantikus, és olyan cukipofa....
- Ez cukipofa?! Inkább flúgosnak mondanám!!!!!!- mondtam a haragtól elfúló hangon.
- Most leteszem, mennem kell. Amúgy nem fog egyhamar leszállni rólad. Ja és megadtam neki a telefonszámodat.
Erre már csak egy fáradt sóhajtás volt a válasz, majd leraktam. Visszaültem vacsorázni.
- Valami baj van?- kérdezte Anna.
- Nem nagy ügy, csak zaklat egy idióta.
- Mit akar?- kérdezte Yoh.
- Szerelmes lenni.- mondtam lesúlytva.
- Ha ismerne, nem ezt mondaná.- mondta fagyosan Len.
- Mintha te ismernél! Nincs jogod megítélni ismeret nélkül.- mondtam jegesen.
- Talán jobb is, hogy nem ismerlek.- mondta még mindig nyugodtan.
- Kivel beszéltél?- terelte a szót Trey.
- Az egyik barátnőmmel, Hay Linnel.
- Sun, ma te szeded le az asztalt Lennel!- csattant fel hirtelen Anna.- Aztán nektek is nyomás lefeküdni!- ezt nekünk idézte.
A többiek már elvonultak lefeküdni, de mi még ott maradtunk. Csendben pakoltunk.
- Miért vagy ilyen fagyos velem?- kérdeztem, de meg is bántam, amikor találkozott a szemem Lennyével.
- Nem kéne, hogy érdekeljen.
Beláttam, hogy jobb ha nem próbálkozom tovább. A pakolás többi részét csendben töltöttük, majd elmentünk aludni.
*
Nem tudtam aludni. Csak Lenen gondolkoztam egész végig.
- Szerintem tetszik neked!- mondta vihogva Mina.
- Jajj menj már, olyan fagyos!
- Szerintem épp az fogott meg benne, hogy olyan elérhetetlen számodra.
Erre már nem válaszoltam semmit. Csak most a konyhában vettem észre, hogy milyen szépek a szemei. De a másik szobában sem tudtak aludni...
*
- Len mester, tudom, hogy van valami problémád!- Bason.
- Nincs semmi.
- Az a lány, nem igaz, Len mester?!
- Mióta idejött, teljesen felborult az itteni élet.
Ez volt az utolsó szava, mert a mai edzéstől fáradtan, ruhástól borult bele az ágyba.
4. fejezet: Edzés és gyűlölet
A reggeli fény úgy hatolt be az ablakon, mint valami halovány reménysugár, amely a szivemig elér. Az ablakon beszűrődő fénysugában fürdettem az arcom, és élveztem a nap melegét. A mai nap száraz volt, és a víztócsák is már felszáradtak, egyszóval az idő pont megfelelt Anna edzéstervének. Felöltözés után az ebédlő felé vettem az irányt. Pár ember már kint volt, így én is leültem reggelizni.
- Remélem felkészültél a mai edzésre!- Anna.
- Igen.
- Úgy gondoltam, hogy először felmérjük, hogy milyen szinten tartasz.
Bólintottam, majd folytattamaz evést. A gondolkozásból az éppen beérkező emberek miatt zökkentem vissza.
- Jó reggelt!- köszönt Yoh, nagy nyújtózás közepette.
- Jó reggelt!- köszöntünk neki vissza.
- Reggeli után kiviszitek a rétre Sunt, és felméritek harccal, hogy milyen szinten tart. Csak semmi durvaság!
*
- Remélem készen állsz!- mondta Yoh.- Amidamaru, szellemem, egyesüljünk!
- Mina, szellemem, egyesüljünk!
- Amidamaru, Mennyei Csapás!
A támadás elől félreugrottam, és most én támadtam.
- Mina, Rengő Föld!
Yoh alatt rázkódni kezdett a föld. Újból támadni akart, de egy vízpajzzsal kivédtem a támadást.
- Mina, Óriás Lavina!- kiálltottam.
A nagy kövek betemették Yoht, és ezzel megszűnt a szellemkontrollja. Majd felemeltem a kezemet, és a kövek is felemelkedtek. Arrébb letettem őket. Yoh csak vigyorgott.
- Nem vagy gyenge!
- Akkor most kaphatok öt perc pihenőt?
- Felejtsd el!- kiálltott Trey, aki már ott lebegett a snowboardján, a levegőben.- Jégrengés!
Épp csak annyi időm volt, hogy egy hátraszaltóval elugorjak, és így is legalább öt métert csúsztam hátrafelé.
- Mina, Vízzuhatag!
Trey könnyedén hárított, és még nevetett is hozzá.
- Ez idáig gyenge volt, kislány!
Ekkor gondolatban felidéztem a bálnával való harcomat, és már tudtam, hogy mit kell tennem.
- Támadsz is vagy csak gondolkozol?
- Mina, 100 °C-os Forró Víz!- Treyt meglepte ez a támadás. Mire felnéztem, már ott ült a földön csuromvizesen.
- Ez fura volt.- jelentette ki.
- Remélem jól esett a forró víz!- gúnyolódtam vele, de ő csak egy mosollyal válaszolt.
- Ügyes vagy!- mondta.
- Kössz. És most engedélyezek magamnak egy kis szünetet.
- De csak egy lélegzetvételnyi időt.- szólalt meg egy hang mögülem.
- Harcolni akarsz?- kérdeztem.
- Igen. Itt akarlak legyőzni.- válaszolta Len.
- Na jó. Azt nem tudom, hogy miért vagy ilyen ellenséges velem, de ha gondolod akkor játszuk le itt és most.- mondtam.
- Akkor a végső győzelemig!
- Rendben.- fogadtam el a feltételeket.
- Srácok, ez nem jó ötlet...- kezdte Yoh, de egy pillantással belefojtotta a szót Len.
- Bason, szellemem, egyesüljünk!
- Mina, szellemem egyesüljünk! Óriás Lavina!
Len kitért a támadás elől, de láttam, hogy a vállát eltaláltam.
- Bason, Rapid Tempótámadás!
Épp, hogy hárítani tudtam egy vízfallal. A következő pillanatban elestem. Hirtelen megérintettem a földet és ezzel sok kis inda emelkedett ki belőle, és makacsul meg akarták fogni a fiú kezeit és a lábait. Len ebben a pillanatban felugrott és egy csapással levágta az indákat. Szinte még le se érkezett a földre, már ugrott is fel. Éreztem, hogy a legerősebb támadására készül.
- Bason, Aranyököl!
Már annyi erőm sem volt, hogy egy vízfalat emeljek magam elé. Az utolsó lélekjelenlétemmel arrébb gurultam.
Aztán éreztem a fájdalmat az oldalamban.
Utána semmi, csak a nagy feketeség.
*
Len nagyon megijedt, azonnal odarohant az eszméletlen lányhoz. Megnézte, hogy lélegzik- e, majd a karjaiba vette, és elindult befelé Yoh-val és Treyjel a nyomában. Mikor beértek a házba Len megszólalt:
- Keressétek meg Faustot. Én a szobájába viszem.
Útközben megállította őket Anna.
- Mi történt?
- Egy kis baleset.- válaszolt Trey.
- Len már elvitte Sunt a szobájába.- Yoh.
- És mi Faustért megyünk.- Trey
- Nem tartalak fel titeket. Ha végzett Faust, akkor küldjétek hozzám, hogy beszámoljon Sun állapotáról. Utána bemegyek hozzá.- azzal elviharzott.
Végre odaértek Faust szobájához. Bementek és kirángatták Faustot. Majd együtt rohantak tovább.
*
Len eközben letette az ájult lányt az ágyába és leült egy székre. Még magának sem merte beismerni, hogy aggódott a Sunért. Nemsokára megérkezett Faust. A szobában csak Len maradhatott benn, mert Faustnak szüksége volt rá, hogy elmondja pontosan, hogy mi történt. Len gyorsan elhadarta az edzés kimenetelét, majd Faust reakcióját figyelte.
- Szúrt seb, ha nem tévedek, akkor a guandaod, Lenny.- Faust.
- Igen.
- Akkor most segíts felültetni.
Mikor sikerült, akkor felhúzta a lány polóját. Len érezte, hogy elvörösödik.Faust kifertőtlenítette a sebet, majd bekötözte.
- Pár napig pihennie kell, nem nagyon szabad mozognia. Örülnék ha figyelnél rá.
Len némán bólintott, majd visszaült a székre.
Öt perccel azután, hogy Faust kiment, bejött Anna. Épphogycsak megnézte, hogy alvó barátnője jól van-e, már ki is ment. Len az egész délutánt végigörködte, és csak vacsorázni ment ki.
Majd este elaludt a széken.
5. fejezet: Tehetetlenség
Reggel nyöszörögve nyitottam ki a szemem. Nagyon fájt az oldalam. Riadtan körülnéztem a szobámban, de egyedül csak Len aludt a székben. Megpróbáltam felülni, de úgy fájt az oldalam, hogy felszisszentem. Lenny hirtelen kinyitotta a szemét.
- Máris fent vagy?- kérdezte.
- Most keltem fél perce.
- Rendben. Most elmegyek reggelizni, de utána visszajövök. Mit kérsz reggelire?
- Mindegy, csak ehető legyen.
Mikor kiment, akkor megjelent Mina.
- Mit keresett itt Len?- kérdeztem.
- Egész éjjel vigyázott rád. Lehetnél kicsit hálásabb.
- Hálásabb?! Majdnem megölt!
- Igen, de már megbánta. Bason mondta.
- Hát ez remek. Egypárnapig mozogni sem tudok.
És tényleg. Megpróbáltam felemelni a karom, de csak nehézségek árán sikerült, mert húzódott az oldalam. Tíz perc múlva visszatért Len.
- Tessék. Remélem szereted a piritóst.
- Igen, köszönöm.
Mivel a vajazáshoz két kézre volt szükségem, ezért eléggé bénáztam.
Várj, segítek.-mondta előzékenyen és megvajazott nekem egy piritóst.
- Köszi.
- Ma szabadnapot kaptunk Annától. Így nekem kötelességem egész napra melletted maradni.- osztotta meg ezt az információt Len.- Van valamire még szükséged?
- Igen, arra a könyvre, ami ott van az asztalon.
- Tessék.- nyújtotta át.- Mindjárt jövök.- azzal kisietett. Pár perc múlva visszatért egy nagy könyvvel, amely szépen be volt kötve.
- Érdekes címe van a könyvednek. Valami romantikus regény, igaz?- kérdezte tőlem.
- Valami olyasmi. Mi a címe a te könyvednek?
- Ööö...nem érdekes...- és elvörösödött.
Erre megjelent Bason.
- Jajj, Len mester, úgy örülök, hogy még mindig olvasod a ,,Hogyan legyünk megértőbb emberek?" című könyvet!
Len rákvörös lett én meg elkezdtem kuncogni.
- Van valami vicces ebben?- kérdezte haragosan.
- Nem, dehogyis.
A délelőtt többi része néma olvasással telt, néha bejött egy- két ember. Az ebédet ugyanúgy behozta nekem tálcán, Lenny.
*
A délután lassan telt.
- Lenny, segítenél felülni? Kimegyek lezuhanyozni.
- Az jó lesz, mert kötést kell cserélni.
Mepróbáltam felülni, nemsok sikerrel.
- Ez így nem lesz jó.- mondta, majd lazán felkapott a karjaiba.
- Nem vagyok nehéz?
- Nem.
Felkaptam a törülközőmet majd elindultunk kifelé a szobámból.
Fürdés után az izmos Tao fiú ugyanúgy visszavitt a szobába, majd magamra hagyott egy kis időre. Pár perc múlva visszajött kötszerrel a kezében. Leült az ágyam szélére és lazán felhúzta a pólómat. Erre namcsak én, hanem ő is rákvörös lett.
- Fáj még?- kérdezte szokatlan megértéssel.
- Igen.
- Feljebb kell húznom a polódat, mert ott is felszakadt a bőröd.
- Ööö....jó.
- Nyugi láttam már ilyet, amúgy is most csak a sebed köt le.
Mégjobban elvörösödtem, majd némán bólintottam.
A délután hátralevő részét is olvasással töltöttük, még egyszer egy félórára bejöttek a többiek beszélgetni, majd a vacsorát ismét tálcán kaptam.
- Jól jegyezzétek meg ezt a percet, csak egyszer láthatjátok az életben, hogy kisgatyó kaját szolgál fel valakinek!- kiáltott Trey, de nem kellett volna, mert azonnal az éles guandaoval nézett farkasszemet. Yohnak és Rionak úgy kellett visszafognia a Tao fiút.
Este Lenny is elment fürdeni, ha jól tudom, akkor a fiúkkal áztatta magát abban a medencszerűségben. Később még beköszönt és jóéjszakánt kívánt.
Mina a párnámon békésen szuszogott és már majdnem én is elaludtam, amikor hangos szóváltást hallottam kintről:
- Te sebezted meg, úgyhogy viseld is a következményét, bent leszel nála egész éjszaka. Nem érdekel, hogy alszol-e vagy sem, a lényeg, hogy ott legyél mellette.- Anna.
Még hallottam valami morgást amikor benyitott Lenny.
- Ma itt alszom.- ezzel leült a székre, becsukta a szemeit és megpróbállt kényelmesen elhelyezkedni, nem sok sikerrel, mert a faszék nagyon kényelmetlen volt. amikor már nem bírtam idegekkel a fészkelődését, akkor kedvesen megkérdeztem tőle:
- Len, ha akarsz, akkor itt aludhatsz melletem.
- Mi?! Nem, el se férnénk azon az ágyon!
- Anna szerint kihúzható, amúgy meg idegesít a mocorgásod és nem akarom, hogy miattam virrassz egész éjszaka, mert nem tudsz aludni.
- Rendben.- adta meg magát, majd lepakolt engem az ágyról és kihúzta teljesen.
- Hol akarsz aludni?- kérdeztem.
- Kívül.
Pár perc múlva kényelmesen elhelyezkedtünk. Az ágy mellett megjelent Bason. Én arccal befelé fordultam, így éreztem a fiú egyenletes szuszogását a nyakamon. De nem bírta sokáig csendben.
- Sun, ébren vagy?
- Nem.- válaszoltam morcosan.
- Haragszol még rám?
- Miből gondolod, hogy haragudtam rád?
- Mina mondta Basonnek.
A kis tündér azonnal fedezékbe vonult és elbújt Bason mögött, és onnan félénken pislogott rám. Én csak mérgesen ránéztem.
- Nem annyira, mert tudom, hogy megbántad.- most Lenen volt a sor, hogy a nézésével összeszidja Basont.
- Jó éjszakát!- mondta Len és lehajtotta a fejét.
- Jó éjt!- motyogtam bele a hangtalan éjszakába.
Elég rosszul aludtam, mert Len kiterült, mint a nagyalföld, és teljesen bepréselt a falhoz. De nem haragudtam rá, sőt még meg is mosolyogtatott. Kifésültem a tincseket a szeméből, majd én is elaludtam
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
