|
3.rész
2006.11.11. 11:42
Reggel nyűgösen ébredtem. Már senki nem volt mellettem, így gyanítottam, hogy Len a többiekkel reggelizik kint. Sietve felöltöztem (ami nem is volt olyan gyors a sérülés miatt), és kimentem az ebdlőbe. Viszonylag gyorsan kitaláltam (csak tíz percet botorkáltam...).
- Nem kéne még ágyban lenned?- kérdezte Anna egy csöpp szemrehányással a hangjában.
- Jól vagyok.- válaszoltam nyugodtan.
- Remek. Akkor reggeli után hozzá is kezdhetsz a könnyített edzéshez.- Anna.
- Igazi kínzógép vagy, Anna.- Trey.
- Úgy látom, szeretnél plussz tíz kört futni. Hát a kedvedre teszek.
- Ezt Pilika nem engedné!- kiáltott mérgesen Trey.
- Ugyanmár, Pilika rég beleegyezett ebbe!
Nem tudtam, hogy ki az a Pilika, de most mindennél jobban lefoglalt az, hogy levadásszam a szekrény tetejéről a gabonapelyhet. Mikor ezzel megvoltam,akkor én is nekiálltam a reggelinek. Közben Annát faggattam a könnyített edzés elemeiről, aki készségesen válaszolt:
- Reggeli után tíz kilométer futás, ebéd után te mosogatsz, délután elmész bevásárolni holnapra, és este majd a szokásos nyújtás tripla adagban. Van kérdésed?- kérdezte Anna hidegen és ellentmondást nem tűrő hangon, mikor látta, hogy az állam a földet súrolja.
- Nincs.- válszoltam megrökönyödve.
*
- Már csak egy kilométer!- mondtam magamnak és Minának biztatóan.
Ebéd elött egy félórával végeztem. Így megint beköltöztem a fürdőbe. Mire lefürödve kiértem, már mindenki visszaért az edzésből. Rio éppen terített.
- Ne segítsek?
- Nem kell, köszönöm kisasszony. Már épp végeztem.- válaszolta mosolyogva.
- Éppen ideje volt. Éhen halok.- Trey.
- Milyen meglepő.- Lenny.
Már a főfogásnál jártunk, de Len és Trey még mindig veszekedtek.
- Fiúk, hagyjátok már abba!- kiáltott rájuk Yoh, akit szemmel láthatólag idegesítettek.
*
- Te jó ég , hogy lehet ilyen malac módon enni?!- panaszkodtam Minának.
- Ne csodálkozz, az Trey tányérja volt.
Már félórája áztattam magam a mosogatóban, mire végre végeztem.
- Tessék itt a lista és a pénz.- jelent meg mögöttem Anna.
- Köszi!- válaszoltam szemtelen hangstílusban, de Anna most elengedte a füle mellett.
A boltig való séta nem volt egy rövid út, fogalmam se volt, hogy hogyan fogom majd visszafelé cipelni a nehéz szatyrokat.
A boltban szélsebesen dobáltam a kosárba a cuccokat, hogy minnél előbb végezzek, mert már így is fáradt voltam. De aztán eszembe jutott az idáig mindig örömmel eltöltő nyújtás-lazítás, és fájdalmasan felsóhajtottam. Ráadásul az oldalamon lévő seb még mindig rettenetesen sajgott, egyszóval baromira nem voltam még rendben, bár megpróbáltam mindenkinek bemesélni az ellenkezőjét.
A pénztárnál fizettem, és lassan elkezdtem hazafelé indulni. Ahogy sejtettem, a csomagok nehezek voltak, gyakran meg kellett állnom ( a seb miatt is). De végül hazaértem. Ott egy nemvárt ,,kedves" fogadtatásban részesültem:
- Késtél. Elárulnád, hogy hol a fenében voltál?! Már sötét van.- mondta Anna, miközben mindenki minket nézett. Én erre csak összehúztam a szemöldökömet és lazán a kezébe raktam a szatyrokat. Ennek következtében a lány majdnem orra bukott. Majd lazán sarkon fordultam és elsiettem a szobám irányába. Mikor beértem, akkor elővadásztam egy tiszta melegítőt és visszamentem a nappaliba. A többiek ugyanúgy ültek ott, mint legutóbb, Anna a sorozatok ismétléseit nézte. Mérgesen bemelegítettem, majd megint lementem spárgába.
- Még mindig rejtély elöttem, hogy hogyan csinálja!!!- Rio.
- Hajlékony vagyok.- mondtam nemes egyszerűséggel.
- Azt mi is látjuk, de szerintem Riot a technikád érdekli.- Len bosszúsan.
- Lassan megyek le spárgába, a belső combizmaim feszülnek ilyenkor. Ha már nagyon fáj, akkor nem szabad tovább erőltetni.
- Aha.
Majd jött sorba a többi gyakorlat is. Az első szaltómat nem tudtam megcsinálni, erőtlenül estem le, úgy fájt az oldalam. Felszisszenve felálltam, mire Faust azonnal ottermett.
- Felszakadt az oldaladon lévő seb, újból be kell kötözni.- majd elsietett kötszerért. Mikor visszetért, akkor újból a pólóm felhúzására került a sor. A fiúk kiváncsian figyeltek. Egy örökkévalóságnak tűnt, mire végzett a temetőmágus. Azt hittem, hogy ott süllyedek el. A gyakorlatokat még kétszer megcsináltam, de a szaltókat inkább mellőztem. Majd végül fáradtan elbotorkáltam a szobám felé. Éppen öltöztem, amikor kopogtak kintről. Gyorsan felkaptam egy köntöst.
- Gyere be.- ezzel benyitott Len. Amint észrevette, hogy csak egy köntösben vagyok, elvörösödött.
- Bocsi, csak Anna egy gyógyteát küldött neked.- hebegte a sámán. Azzal a kezembe nyomott egy csészét.
- Ülj le!- mosolyogtam rá, majd és is leültem mellé.
- Ja amúgy vacsi!
- Ó, köszi, hogy szóltál! Megvársz?- kérdeztem az éppen indulni készülő fiútól. Ő csak bólintott egyet, majd egy perc után együtt léptünk be a fényes ebédlőbe.
*
Vacsora közben Anna figyelmet kért.
- Khm, tudjátok holnap érkeznek a többiek.- szavait döbbent csend fogadta.
- Kik?- kérdeztem.
- Nem ismered őket. Amúgy meg Tamara, Morty és Pilika (Trey kiköpte az innivalóját).
A többiek egy emberként sóhajtottak fel.
- Nahát, ez igazán érdekes.- mondta gúnyosan Len, majd elkezdte inni a lehűtött tejet.
- Ja tényleg, Len, rólad jut eszembe, hogy holnap Jun is idejön.- mondta Anna.
Lent ez a tény annyira sokkolta, hogy azonnal félrenyelt. De a ,,hős" Trey gyorsan kapcsolt, és sebesen hátbaverte Lennyt, aki az ütés következtében majdnem belefejelt a tányérjába. Így csak bosszusan nézett a hósámánra, mivel még mindig köpni- nyelni nem tudott.
- És holnap kora reggel kel mindenki, hogy kitakarítsatok.- mindenki felmordult, de Anna folytatta.- De délután az edzés elmarad.- mind hálásan néztünk a médiumra.
- Akkor most gondolom alvás.- Yoh.
- Ha akarsz elmehetsz aludni, én biztos, hogy megnézem azt a filmet, amelyiknek az a címe, hogy ,,Szerelmes lányok az Atlanti- óceánnál".- Anna.
Mind befészkeltük magunkat a nappaliba. Anna letelepedett a TV elé, Yoh és Faust az egyik ellenfélről tárgyaltak, Trey és Len kártyáztak, Rio és én pedig a legújabb szupermodell, Tyra viselt dolgait beszéltük ki.
Tizenegy felé ,Anna helyett a fáradság prancsolt minket az ágyba. Csak bedőltem az ágyba és hagytam, hogy a Mina szárnyai által kavart szellő mély álomba ringasson.
7. fejezet: A vendégek
- Jó reggelt!- rontott be a szobába Yoh és Trey.- Hahó ébredj már fel!
Én csak mocorogtam, meg mondtam, hogy nem akarok felkelni.
- Jajj, ne légy már ilyen!- mondta Trey, majd elkezdett püfölni egy párnával.- Vagy azt akarod, hogy Anna keltsen?
- Nem dehogyis!- mondtam, majd én is hozzávágtam egy párnát Treyhez. Na ebből hatalmas párnacsata lett, egy párna még szét is szakadt. Éppen én voltam felül, a két fiú meg alul, amikor berontott Anna:
- Ti meg mit csináltok itt?!
- Hoppá!- mondtuk hárman egyszerre.
- Na gyerünk takarítani, de elötte engedélyezek egy tíz perces reggelit.- mondta a szőrösszívű.
A többiek már reggeliztek.
- Miért vagytok ti tollasak?- kérdezte meglepetten Rio.
- Csak felkeltettek.- vontam meg mosolyogva a vállam.
Gyorsan elfogyasztottuk a tojásrántottát, amit Rio- főszakács készített.
Majd jött a takarítás. Én például a nappalit kaptam a saját szobámon kívül. De Trey járt a legrosszabbul, mert ő a WC-t kapta, mondván, hogy az szinte már a saját szobája. Délre már mindenki végzett, az egész lakás csillogott.
- Szerencsétek van, hogy ma a kedvenc sorozatomból dupla részt adtak le!- mondta Anna, miközben kirakatta Rioval a sütiket. A sámán ma nem takarított, hanem egész délelött a konyhában sürgött- forgott.
Végre elmehettünk zuhanyozni. Én persze a fiúkkal rögtön vitába szálltam:
- Majd én kezdem a zuhanyzást.- mondtam nekik előzékenyen.
- Szó sem lehet róla.- Rio.
- De most én vagyok az egyedüli lány és én gyorsan végzek.
- Olyan gyorsan, mint ahogy az ezelötti napokban?- kérdezte Len.
És így vitáztunk egy szál törölközőkben.
- Már így is sok idő telt el a veszekedéssel, szóval, ha benne vagy Sun, akkor fürödhetnénk közösen.- mondta Yoh, mire az összes fiúnak felcsillant a szeme. Én csak meglepetten bámultam rá, majd elöntött a düh, és legszivesebben lemostam volna a képéről azt az idióta vigyort.
- Ne is álmodjatok róla!- feleltem bosszúsan.
- Haver, legalább az utolsó perceket hadd élvezzük ki, mielőtt beözönlik ide a nőinvázió!- sopánkodott Trey.
Én csak lazán besétáltam a fürdőbe és megfordultam:
- Hát milyen úriemberek vagytok?! Nem ismeritek a ,,lányoké az elsőbbség" kifejezést?!- mosolyogtam bele a döbbent arcokba. Majd lazán becsaptam a fiúk orra elött az ajtót. Ledobtam a törölközőt és beszálltam a medencébe. Majd megjelent az arcomon az a fölényes gonosz vigyor, amit az elöbb egy bájos mosoly mögé rejtettem.
*
Mire kijöttem a fürdőből, már senki sem volt az ajtó elött. Gyorsan elindultam a szobám felé. A folyosón végighaladva elmentem Len szobája elött, ahonnan hangfoszlányok ütötték meg a fülemet. Valószínüleg ideiglenesen ide költöztek be a fiúk, mert megunták az ajtó elötti várakozást. Kopogtam a faajtón.
- Gyere be!- válaszolta morcosan Lenny, bentről. Így kinyitottam az ajtót, de nem léptem be, hanem csak lazán nekidőltem az ajtófélfának.
- Mehettek fürdeni.- közöltem kedvesen. Majd vizesen (megmostam a hajamat) és egy kis törölközővel körbetekerve indultam volna kifelé, de egy hang megállított:
- Legközelebb majd ne vágd be az orrunk elött az ajtót!- Lenny
Hirtelen megint megjelent az arcomon az a fölényes gonosz vigyor, de pár másodperc múlva átváltottam egy angyali bájos arcra:
- Majd legközelebb szólók az ilyen akciók elött. Így jó lesz?- majd meg sem vártam a választ, hanem a saját szobám felé vettem az irányt. De a szemem sarkából még láttam a teljesen döbbent arcokat.
A szobámba érve megrohamoztam a szekrényemet, és kiválasztottam egy világoszöld ujjatlan felsőt, fehér feliratokkal és egy farmert, majd kimentem segíteni Annának.
*
- Csinos vagy.- közölte Anna.
- Köszi! Mikor érkeznek meg a vendégek?- kérdeztem tőle, miközben a poharakat vittem ki az ebédlőasztalhoz.
- Olyan tíz- húsz perc múlva.
Ebben a percben hangosan kicsapódott a fürdő ajtaja, és az összes fiú elment felöltözni a saját szobájába. Ők, ellenben velem, gyorsan végeztek az öltözéssel. Mire kiértek, megszólalt az ajtócsengő. Anna egy hurrikánt megszégyenítő sebességgel termett az ajtónál, és feltépte azt.
- Sziasztok!- köszönt hangosan, majd beömlött az invázió.
- Nektek is bemutatom Sunt, gyerekkori barátnőmet, aki csatlakozott a mi kis bandánkhoz!- mutatott be Anna nekik is. De ők nem ültek olyan kukán, mint a fiúk, hanem egymás szavába vágva kezdtek el beszélni hozzám. Mire minden kérdésre illedelmesen válaszoltam, végre észrevették az ajtóban álldogáló fiúkat.
- Jajj, Trey úgy örülök neked, már hiányoztál!- vetette a hósámán nyakába magát egy kékhajú lány. Feltehetően a testvére volt.
- Szia Len! Annyira boldog vagyok, hogy láthatlak!- ölelte át egy zöldhajú, magas lány a fiút, akinek vészesen fogyott a levegője.
- Én is örülök Jun, csak engedj már el!- kiabálta Len, akiről köztudott volt, hogy utálja az eféle hirtelen érzelemkitöréseket. Ez a jelenet mindenkit megnevetetett.
Aztán a zöldhajú, a kékhajú és egy rózsaszín hajú lány odalépett Annához és barátságosan üdvözölték egymást.
- Á, helló Yoh!- köszönt kedvesen a fiúnak egy pici emberke.
- Szia Morty!- köszönt vissza az Asakura.
Aztán Anna mindenkit beterelt a nappaliba, és felszolgáltatta a teát és a sütiket. Az egész délutánt végigbeszélgettük, és végre megismertem mindenkit.
Este hatkor Rio üvöltött ki a konyhából:
- Vacsora!- erre a díszes társaság kiviharzott a konyhába.
Tíz perc után már csak az evőeszközök csörömpölését, és a halk beszélgetést lehetett hallani. Én a mellettem ülő Junnal beszélgettem. Már nagyon belemerültünk a témába, amikor a távolban ismét megszólalt a telefonom.
- Ne haragudj, mindjárt jövök.- mondtam neki, majd elsiettem a szobám irányába.
A szobában felkaptam a mobilt, és visszarohantam vele az ebédlőbe.
- Szia!- szóltam bele.
- Szia kicsim!- köszönt a nagyi hangosan.- Mi van veled?
- Nincs semmi.
- Azért valami csak történt, nem?!
- De. Hát edzegetünk meg ilyesmi.
- Aha. És nincs semmi bajod?
- Nem nincs. Teljesen jól vagyok.
- Jó akkor edzzél rendesen.- mondta, majd hallottam valami távoli zajt.
- Van ott valaki?- kérdeztem.
- Igen itt vannak Rose nénédék.
Erre a mondatra kirázott a hideg.
- Mond, hogy csak viccelsz!
- Nem viccelek!- mondta kedvesen.
- És ugye nincs ott Ken?!- kérdeztem dühösen, de már előre féltem a választól.
- De itt van, drágám.
Ken az unokatestvérem. Nyolcéves létére elég jól fel tudta törni a zárakat, és hihetetlenül idegesítő volt.
Majd meghallottam a hangját a távolból.
- Toyama néni, Toyama néni! Képzeld megtaláltam Sun naplóját!
- Micsoda?! Mond meg neki azonnal, hogy tegye vissza a helyére!- mondtam a nagyinak.
- Ööö...
- Vagy tudod mit?! Inkább add oda neki a telefont.
- Szia Sun!- mondta boldogan, és elképzeltem a diadalittas fejét.
- Mond csak Ken, megkérhetlek egy szivességre?
- Attól függ mire.
- Visszatennéd a naplómat a helyére?
- Nem, már a felét elolvastam.- na erre begurultam.
- TE KIS GÖRÉNY, HA NEM TESZED VISSZA A NAPLÓMAT A HELYÉRE, AKKOR NAGYON MEGBÁNOD!!!!- fújtattam dühösen.
- Hát azt lesheted...- folytatta szemtelenül.
- Visszaadnád a nagyit?
- Igen, tessék!- szólt bele ismét az nagyi.
- Elküldenéd a naplómat postán?
- Rendben, és küldök mellé pár apróságot is.
- Oké.
- Ja, itt van Hay Lin és szeretne veled beszélni.
- Szia!- köszönt a barátnőm.- Sajnállak az uncsitesód miatt.
- Ne aggódj, ha találkozom vele, akkor bizti, hogy kitekerem a nyakát.
- Ja csak azért vagyok nálatok, mert még réggebben itt hagytam a kottafüzetemet és most kell. Gyakorlok.
- Most kezdődik a gitárverseny?
- Igen.
- Akkor sok szerencsét!
- Köszi! Ja amúgy még nem is meséltem, hogy mi volt a ,,Most mutasd meg!"- en!- mondta.
- Tényleg lemaradtam az idei parádéról.
- Hát mindenki hiányolt!- folytatta.
- Engem?! De miért?- kérdeztem meglepődve.
- Hát a tavalyi számod miatt. Óriási volt!
- Ja a trapézos mutatványom. Emlékszem.- mondtam átszellemülten.
- Igen. És főleg a tripla szaltód! Legendás volt!- mondta.
- Igen- igen. A tripla szaltóm! Az egészet a kedvenc számomra adtam elő ( Christina Aguelira- Fighter )!
- Bámulatos volt!- áradozott.
- Ahoz képest, hogy egy éve volt, még mindig emlékszem a koreográfiára!
- Na most le kell tennem, amúgy Tom írt neked e-mailt. Szia!
- Szia!- majd én is leraktam.
Az asztalnál Anna kérdezősködött:
- Ki miatt húztad fel magad?
- Á, semmi csak az uncsitesóm elolvasta a naplóm.- válaszoltam mostmár valamivel nyugodtabban.
- Szóval nincs olyan gáz! Fölöslegesen gurultál be.- mondta nyugodtan Len. Ismét fellángolt bennem a düh.
- Amikor az előző naplómat olvasta, abból hatalmas égés lett.
- Miért mi történt?- Yoh.
- Lefénymásolta a legcikisebb oldalakat és kiragasztotta a suli folyosóira. Ja és nem feledkezett meg egy nagyon cikis képről sem.
- Mi volt a képen?- kérdezte Yoh.
- Én fehérneműben.
- Haver, nincs belőle még egy példány?- kérdezte felvillanyozódva Trey, mire Pilika erőteljesen hátulról fejbevágta.
- Na jó, mindenki elmegy aludni! És holnap edzés mindenkinek, nincs könnyített nap senkinek (itt rám nézett) ! Ja és Sun, holnap délután szeretném látni a trapézos mutatványodat.- Anna.
- Miért?
- Mert ez a tudásod lehet, hogy a segítségünkre lesz. És amúgyis kiváncsi vagyok rá, és az edzések után mindenki megnézi velem együtt.
- Rendben.- mondtam lesújtva és elindultam a szobám irányába.
Gyorsan átöltöztem, majd még sokáig gondolkoztam az ágyban, mire el tudtam aludni.
Valamiért mindig Len arca jelent meg elöttem, amikor lehunytam a szememet.
Az ő arcával aludtam el
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
